Ez a performance megkísérli néhány percbe sűríteni az életút, a kinyílt labirintus egészét. Egyben fölemeli azt és transzcendálja.13 Az élet nagy fordulóit, a születést és halált, mint az utolsó átváltozást, az emberi élet-halál egységet jeleníti meg rituálisan. A születés és a halál rítustextiljei, a köldökpólya és a halotti lepel jelennek meg kellékként a performance-ban. (Záróképében a halotti lepel betakarja a pólyát.)
Ehhez a végső, transzcendens, eszkatologikus perspektívához, ehhez a performance-hoz kapcsolja később a művész a Torinói Leplet feldolgozó „Lepel-parafrázis” című monumentális művét, a balmazújvárosi kiállítás főművét. A performance-ban megvalósult rituálé telíti a nagyméretű textíliát szimbolikus jelentéssel, jelentőséggel. „Az objektek már a rezonanciához tartoznak. A performance-aimban szereplő tárgyak az akcióban feltöltődve gyakran hívnak elő egyfajta folytatást, nélkülözve már a személyes jelenlétemet. Mintha az idő munkáját végeztetnék el velem új tárggyá válásuk, rögzülésük közben.” Mondja Kányási Holb Margit. Az akció-videó kezdő képén láthatjuk a völgy aljáról a dombra felfutó keskeny fehér textilcsíkot (ez a pólya), amelyre merőlegesen, mintegy lezárva azt, fekszik alul a széles, négyméteres lepel. Az ég is fehérlik, így a füves domboldalt és az erdő zöldjét a világos sávok arányosan tagolják a nagy képkivágásban.14 (A homokdűnékkel tagolt táj a Kék-Kálló völgye ideális helyszín a land-art műfajához is.)15 Textil és föld kapcsolata sem új Kányási Holb Margit művészetében. A fehér ég és a földön fekvő, még érintetlen lepel világos sávja vizuális-gondolati kapcsolatában érintkezik a halotti lepel és az égbolt transzcendens szimbolikája.
Feltűnik a performer távoli alakja a dombtetőn. Belehengergőzve a fehér szalagba gurul le a lejtőn és magára tekerve azt, mintegy bebábozódva érkezik meg a kifogóba. Az életút szalagja tekeredik a testre a forgásban, az elmúlás pedig összefoglalja azt. Az út felénél járva, az intenzív mozgás közepette ezt a néző még nem bizonyosan látja, van egy képváltás, amelyben közeli plánban látjuk a forgás dinamikáját oldalról, égbolt nélkül, sötét erdő háttere előtt, majd visszavált a kép a kezdeti nézőpontra. Amikor leér és megáll, a helyszínen lévő segítője ráhajtja a leplet, szépen eligazítja, majd kimerevedik az utolsó filmkocka.
