Labirintus

2009. augusztus 17.
performansz, részletek a fotó- és filmdokumentációból
Kék-Kálló völgye

A performance helyszíne a szabad természet volt, a Kék-Kálló völgy Vámospércs közelében. Időpontja 2009 augusztusa.10 Szemből látjuk feltűnni a művészt a horizonton, és közeledni a földúton. A kép előterét függőleges, vastalpakba állított karók dominálják, így a többteres kompozíció a háttérben vízszintesen húzódó erdősávval, égbolttal konstruktivista képalkotást idéz.11 A filmdokumentáció két kamerával készült. Egyik fixen áll, totálképet rögzít, míg a másikkal az operatőr közeli plánokban követi a folyamatot. A kamerák nézőpontjainak derékszögű viszonya leképezi a karóerdő által kirajzolódó négyzetrácsos szerkezetet.

A kétkamerás felvétel dinamikusabb szerkesztésre, ritmizálásra ad lehetőséget a vágás során. Ariadné fonalának mítoszát is megidézve a művész kötelet vezet körbe a karókon, és középre érve egy vég vásznat emel ki a labirintus centrumában elhelyezett üstből. A textíliát kiteregeti, immár kifelé haladva a középpontból, a teregetés mindennapos rutin-cselekvését ritualizálva. A képváltások követik a valós időt. Nincs szükség tömörítésre, hiszen a történés maga a lehető legsűrűbb. Az oda-, majd visszamozgás kettőségéhez hasonlóan az értelmezési lehetőség is kétoldalú. Egyfelől az ember életútja során bonyolult viszonyrendszerekbe kerül, melyek tettei által válnak láthatóvá, ugyanakkor e kapcsolatok tudatosítása, pszichés feldolgozása folyamatos szellemi igénybevételt kíván. Ez utóbbihoz be kell menni, majd ki kell találni saját labirintusunkból, mintegy kiteregetve közben önmagunkat. A folyamat végén váratlanul, s véletlenül drámai fordulatot vesz a performance. Feltámad a szél, és belekap a kiteregetett textilbe. Eldől az első karó, s nyomában a többi; a konstrukció összeomlik. A művész mielőtt kilép a labirintusból, az utolsó karóval, egyetlen szál kötélen maga után húzza a földre omlott rendszert. Úgy is értelmezhetjük a
véletlen történést, hogy a művész kétkedés nélkül viszi tovább vállalt küldetését. A végső mozzanatban az egyetlen, még álló karó is eldől, felborítva a középen álló, immáron üres rézüstöt.