Metszéspontok Kányási Holb Margit művészetében
Kányási Holb Margit Ferenczy Noémi-díjas textilművész Kereszt-pontok címmel rendezte egyik korábbi kiállítását 2015-ben a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban Budapesten, kötőjelet téve az összetett szó elemei közé. Akkor és ott, a két jel és jelkép: kereszt és pont összetett, „sűrűszövésű” tartalmakra utalt, lévén a kiállítás egésze az életmű szőttesanyagából válogatott: sorozatban gyártott, egykori háziipari-szövetkezeti mintadaraboktól egyedi szőttestárgyakig. Az egymást keresztező felvető- és vetülékszálak ezernyi pontot képeznek, s ez a megbecsülhetetlen léptékű ponthalmaz – amelynek minden eleme egy-egy apró kereszt centruma –, mechanikus rendszerén és matériáján át figyelmünket a szövés és a szőttes felsejlő metafizikai kötései felé vezetik. A legegyszerűbb paraszti használati textílián is átsugárzik ez a töltés: a monoton fizikai munka által születő hétköznapi tárgy készítőjét a matéria megmunkálása elvezet(het)te a világ: a teremtés szépségének elmélyült, bensőséges szemléléséhez. A 2015-ben rendezett kiállítás címadását és anyagának összeállítását döntően ez a közelítés határozta meg.
Jelen kiállítás címéből ezúttal elmaradt a kötőjel – kiegészülve a pályakép alcímmel –, így a keresztpont mást jelent, az életműből való merítés szándékának megfelelően. A kereszteződések itt azokra a virtuális metszéspontokra utalnak, amelyek ebben a gazdag és sokrétű munkásságban a különböző műfajok és technikák, felhasznált anyagok és minőségeik által megszületett műtárgycsoportok között létrejöttek.
Bár a tárlat anyagában hangsúlyos szerepet kaptak a szövött textíliák, szinte minden más törekvés, amely az életműben felbukkant és hosszabb-rövidebb ideig hangsúlyt kapott, jelen van a Kölcsey Központ kiállítótermében. A szövött textilek mellett (Takaró, 1994; Falitextil, 1994) láthatóak kísérleti textil kategóriába sorolható művek nemezből, más anyagok kombinációjával készült objektek (Égi borona, 1995–2017, 140×110 cm; Objekt a Kerékbetörés című performansz nyomán, 2007) és installációk (Spirális / Életút-nyomok, 2014–2015, részlet), konceptualitásba hajló tértextilek (Hármasság, 2005, 300x150x45m; Folyamat-Mamababa, részlet, 1992, kollázs), vászonból, papírból varrott-applikált kollázsok és performanszok, amelyek három monitoron futnak a kiállítótérben (Kerékbetörés, 2007; Labirintus, 2009; Lepel – Rendelt út, 2009).
Ez a figyelemreméltóan széles műfajskála felvonultatja a szövésnek mint archaikus technikának nem szűnő jelenvalóságát: a funkcionális tárgyalkotást. A kéziszövés technológiáját – az „ős-ismeretek” teljes birtoklása mellett – sikerült innovatív elemekkel gazdagítania (Drapéria, 1999. Kék a lába című textilegyütteséről, amely a szövés technológiáját néhány ponton sikeresen újította meg, elemző módon több alkalommal írtak már másutt. Láthatjuk a textil képi megjelenítésre alkalmas jellegét a Röptetés (2005) és Labirintus (2005) című munkáiban, amelyek nemezeléssel készültek. A gyapjú elemi szálaiból gyúrt egybeszálalódó kötegek és színes foltok elvont kompozícióként épülnek egybe. A kép itt nem festészetet idéz, annak mintegy tükörképét mutatja; szerves anyagból organikus jelenség születik a művészi alakítás nyomán. Harmadszor, a minden mástól elvonatkoztatott autonóm textil – amelynek létezése Joseph Beuys filcből, illetve filccel kombinált első munkáinak keletkezésétől datálható– szintén jelen van itt: (Kígyó, 1995, textilplasztika; A megtalált tárgy, 2021, síkobjekt). Ez utóbbi mint a kiállítás legfrissebb darabja, emblematikus műnek tekinthető: biztos szemlélet, vegyítetlenül tiszta művészi érzékenység és a textil iránti szakmai-művészi elkötelezettség sűrítménye.
A performanszok önálló műfaji egységet képeznek. A művész fizikai és szellemi részvétele a történések időben zajló folyamatában hiánytalan egységet alkot. Ez a szintézis a textillel való bensőséges kapcsolata révén valósul meg: határozott koncepció mentén, de intuitív módon megy végbe performanszaiban. A Kerékbetörés című után, mintegy relikviaként készült objekt a felhasznált kellékeket (kerék, nemezrétegek, bot, növényi rostok) új elemmel egészíti ki: a kerék átírt, légiesített és felfüggesztett nemezlapjával; önálló műtárgy-egésszé alakítva azokat. A performanszról készült film és az annak nyomán született objekt együtt szemlélhető a kiállításon, összetett szimbolikájukban egymást feltételezve és kiegészítve. Áldozati rítus és feloldozás; láthatóvá tett metamorfózis és annak emlékműve, amelyben rögzülni látszik az enigma; s bármely lehetséges közelítésben: az utolsó mozzanatban a művész személyes energiái és indulatai a nézők bevonásának jelképi erejű aktusával oldódnak fel a közösségben. A textilnek ez az univerzális szemlélete és művelése egyik legjellemzőbb vonása Kányási Holb Margit művészetének.
Az alkalmazott, a képalkotó és autonóm textil között lévő határok folyamatos felmérésével és újraértelmezésével talált párhuzamok végigvonulnak az eddigi életmű egészén. A velemi alkotóműhely teljesítménye – amely a magyarországi kortárs textilművészet európai szintű színrelépését jelentette – darabjai között ott találjuk a művésznő falra szerelhető szövött textiljeit is. Ezekben a korai, de máris kiforrott darabokban jelen van az átgondolt folklorizmus (Hármas textil, 1975), ami egyaránt jellemző vonása funkcionális és autonóm textiljei jelentős részének. Világos áttételekkel, szimbolikával telített performanszaiban is tetten érhető.
A rítustextilek parafrázisai újabb műcsoportot alkotnak az életműben. A hagyomány ilyen jellegű darabjai – legnevezetesebb a torinói lepel, Krisztus halotti leple – folytonos inspirációt jelentettek művészi pályáján. Az ember világba lépése és távozása onnan leplekbe burkolva történik. A két végpontot – más-más életfordulókon – rituális célú textilek kötötték össze. Csodáljuk szakralitásukat, időtlenségük mindenkor szellemi energiákat közvetít. Más művészetekkel közös határterületei helyett, a textil mezsgyéin belül megvalósítható szintézisre késztetik a textilművészt, Kányási Holb Margitot is.
Fátyol Zoltán
festőművész
Kányási Holb Margit Keresztpontok – Pályakép című kiállítása. Kölcsey Központ, Debrecen, 2021. december 7. – 2022. február 8. A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.